Erről a témáról szerintem elég sokat fogok írni, mert egyrészt szülőként is érintett vagyok (voltam), másrészt pedig óvodában dolgozom, nem is egyben, hanem sokban (eddig, ha jól számolom, tízben voltam), így van némi összehasonlítási alapom.

Az egész nagyon más, mint otthon. Van, ami kifejezetten tetszik, van, ami nagyon nem, de a dolgok többségére inkább csak rácsodálkozom, hogy nahát, így is lehet ezt csinálni. És nem is feltétlen rossz, csak éppen nekünk néhány dolog rettentően idegen.

Ahhoz, hogy a mai magyar óvodáról valakinek legyen fogalma, nem kell, hogy legyen gyereke, bőven elég, ha visszagondol a saját gyerekkorára. Én 1988-91 között voltam ovis, a nagyobbik gyerekem egy évet húzott le a rendszerben 2014-15-ben, és elmondhatom, hogy az eltelt jó 25 évben nem változott semmi. Lehet, hogy már ritkábban állítják a gyerekeket büntetésből a fához, és talán az is kevésbé jellemző, hogy a harapós gyerek száját celluxszal ragasszák le, de a rendszer, a napirend, az étkezés, a foglalkozások stb szerintem mind maradt. Ez nem feltétlen baj (mind én, mind a fiam nagyon szerettünk oviba járni), de tény.

Ehhez képest itt akkora a különbség, amire otthonról nem igazán lehetett felkészülni. Ezekről lesz most szó.

Ovi és a dolgozó szülők

Otthon a helyzet elég egyszerű: 3 éves korig gyes, utána ingyenes - ráadásul újabban kötelező - ovi egész napra. Aki előbb visszamegy dolgozni, annak néha nehezebb bölcsis helyet találnia, de a helyzet általában nem reménytelen, és a bölcsik nagy része is ingyenes, legfeljebb az étkezésért kell fizetni. Vannak települések, ahol a bölcsi a fennmaradásért küzd, ott szinte könyörögnek, hogy azok is adják be a gyerekeiket, akik nem dolgoznak, hogy be ne kelljen zárniuk.

Itt az a helyzet, hogy a fizetett szülési szabadság 9 hónap, erre még 3 fizetetlen hónapot rá lehet húzni, de legkésőbb a gyerek egyéves korában már vissza kell menni dolgozni. Van, akinek tényleg kell, mert olyan a szerződése a munkáltatójával, és ha nem teszi, visszafizettetik vele a maternityt (amit a szülési szabadság alatt kapott), másnak csak célszerű, ha nem akarnak egy fizetésből élni. Csakhogy a bölcsőde ebben az életkorban még pénzbe kerül, nem is kevésbe. Egy teljes nap olyan 40-60 font, ami azt jelenti, hogy ha a gyerek heti öt nap jár, az pont egy minimálbéres fizetést visz el. Erre léteznek mindenféle támogatások: sok munkáltató béren kívüli juttatásként ad ovitámogatást, az alacsony jövedelműek pedig utólag akár 70 százalékot is leírhatnak az adóból, de valamiből addig is élni kell.

3 éves kortól (rászorulók számára 2 éves kortól) ingyenes az óvoda heti 15 órára. Jól számolod, az napi 3. Ettől az életkortól lehet állami oviba menni, ami sok szempontból jobb, mint a magán (erről részletesebben lent), de munka alatti gyerekfelügyeletre pont nem alkalmas.

Színvonal

Ez az, ami rettentően hullámzó. Az állami ovik általában jók: jól fizetett, motivált alkalmazottak, bőséges anyagi források a jellemzőek. A kislányom ovijában mindennap leültették őket normális csoportfoglalkozásra, ahol beszélgettek, színeket, formákat stb tanultak, ilyet egyetlen magánintézményben sem láttam.

A magánovik közül némelyik kifejezetten bizalomgerjesztő, viszont vannak rettentően koszos, gagyi helyek is. Voltam olyanban, ahol omlott a vakolat, alig voltak játékok, a gyerekek pedig egész nap visítva rohangáltak a teremben, se egy mondókázás, se egy meseolvasás, semmi. Ilyen helyre ingyen sem küldeném a gyerekem, nem hogy egy vagyont fizessek érte.

Étkezés

A kaja finom. Nem az otthoni menzamenüt kell elképzelni tökfőzelékkel és mócsingos hússal, hanem currys csirkét esznek (kedvencem), halat, zöltséges pie-t (nem, ez nem pite, nem édes), krémleveseket, ilyesmit. Ennél azonban jóval érdekesebb, hogy mivel a szülő a megrendelő, bármilyen egyéni kívánságot teljesítenek. A gagyi helyeken, amennyire észrevettem, mindenki ugyanazt kapja, de a színvonalasokban a szülő kérhet bármit: figyelembe veszik az összes létező ételallergiát vagy vallási előírást éppúgy, mint azt a kérést, hogy a gyerek ne kapjon édességet vagy hozzáadott sót tartalmazó kaját. Így, amikor mondjuk sertéshús a menü, a vegetáriánus és a muszlim gyerek (mondjuk szerintem a vegetarianizmus és a vallás egy döntés, így egy kisgyerekre még nehéz ezeket a címkéket ráhúzni, de most nem ez a fő témánk) eszik valami zöldséges változatot. Ha pedig süti a desszert, az egészségtudatos szülő gyermeke banánt kap - és ezzel látszólag teljesen jól elvan, én még nem találkoztam olyannal, hogy valakinek a másik gyerek ételére fájt volna a foga.

Alvás

Magyarországon felnőve ezt volt a legnehezebb elfogadni. Sok helyen már a kétéves is eldöntheti, óhajt-e aludni ebéd után, 3 éves kor felett pedig már nem fektetnek le senkit. A szülő éppen kérheti, de akkor letesznek egy matracot a zajos csoportszobába, miközben a többiek körülötte játszanak, így értelemszerűen borítékolható a küldetés sikertelensége.

Furcsa egyébként, mert otthon annyira nyomatják, hogy 5-6 éves korig az idegrendszerüknek szüksége van a délutáni alvásra, és nevelési kudarcnak számít, ha egy gyerek előbb leszokik róla (az én fiam még nem volt 3, amikor már nem tudtam rávenni az alvásra, mindenhonnan megkaptam, hogy erőltetnem kéne), ehhez képest itt gyakorlatilag fel sem merül a kérdés. Nem vagyok ideggyógyász, nem tudom, kinek van igaza. Valószínűleg gyerekfüggő.

A kislányom egyébként 4 és fél éves koráig mindig aludt ovi után itthon, itt meg ez volt a furcsa mindenkinek, úgy látszik, valahogy soha nem a megfelelő országban éltünk.

(folyt. köv.)