Hazaköltözünk

Nyelvkérdés, avagy így (ne) veszítsd el az anyanyelvedet külföldön

2018. április 18. - Költözünk

nyelv1.jpg

Néhány hete látogatóba jött hozzánk egy nigériai ismerősünk. Többször találkoztunk már, most mégis elcsodálkozott azon, hogy mi stabilan magyarul beszélünk itthon. Mint mondta, ő hiába próbál a saját nyelvén szólni a kamasz gyerekeihez, ők csak az angolt hajlandóak használni.

Erre én azt találtam mondani, hogy nálunk itthon "No English policy" van, ami egy kicsit félreérthető, mert ez olyan, mintha a gyerekek angolul akarnának beszélni, csak mi ezt következetesen nem engednénk. Pedig ilyesmiről szó sincs. Egyszerűen fel sem merül, hogy ne magyarul beszéljünk itthon.

Persze mi ebből a szempontból szerencsésebb helyzetben vagyunk, mint a joruba anyanyelvűek, hiszen olyan közegben nőttünk fel, Magyarországon, ahol természetes volt, hogy a nyelvünket minden szituációban használhatjuk. (Nigériában az oktatás nyelve az angol.) A magyar a 21. század kihívásait is úgy tűnik, sikerrel ugorja meg, és szerencsésen elkerüli a digitális kihalást is, amit mondjuk az izlandi vagy a litván már nem annyira mondhat el magáról.

Valószínűleg ez is az oka, hogy elvétve találni olyan magyart külföldön, aki előre eldönti, hogy a gyerekét nem fogja az anyanyelvére megtanítani. A problémák inkább akkor jelentkeznek, amikor a gyerek közösségbe kerül - jó eséllyel akár már egyéves kora előtt -, és mivel a napjai nagy részét angol nyelvű környezetben tölti, nem igazán akar magyarul beszélni otthon. Sok család ezen a ponton nem erőlteti tovább a dolgot, egyre inkább enged a gyerek felől érkező nyomásnak, és szép lassan nyelvet vált mindenki.

Ez a folyamat kultúrától függetlenül bármelyik családdal bekövetkezhet. A házunkban lakik egy négygyerekes arab család, a szülők mindig arabul beszélnek a gyerekekhez, akik általában angolul felelnek nekik, egymás között pedig kizárólag az angolt használják. A család legidősebb lánya most olyan 12-13 éves, egy ideje észrevettem, hogy már fejkendőt hord, de csak akkor, ha a szüleivel van. Ha a barátnőivel csavarog, soha nincs a fején. Hacsak a szülei be nem szigorítanak ebből a lányból felnőve már brit nő lesz.

Nálunk nyilván más a helyzet, hiszen az én gyerekeim már abszolút megalapozott anyanyelvi tudással érkeztek Skóciába, náluk inkább az angol megtanulása ment döcögősen. Többen kérdezték is, miért nem beszélek hozzájuk angolul, akkor jobban menne nekik. Erre mindig azt feleltem, hogy nem szeretném, hogy az én angolomat tanulják meg. Erre rendszerint jön az értetlenkedés, hogy miért, hiszen jó az angolom.

Én már ezt sem mondanám egyértelműen, mert az angolom színvonala rettentően hullámzó. Ha jó passzban vagyok, akkor nagyon jó, de elég hogy kicsit fáradtabb legyek, és már alap dolgok nem jutnak eszembe. (Mai példa: nem jutott eszembe az again szó, pedig nem éppen bonyolult.) De azt hiszem, ha ennél sokkal jobban beszélnék, a gyerekeimet akkor is a magyarra tanítanám.

Egyszerűen azért, mert az anyanyelvemhez érzelmek fűznek. Érzem azokat az árnyalatnyi finomságokat, amiket az angolban soha nem fogok. Egy Miss Polly Had a Dolly vagy Twinkle Twinkle Little Star... számomra soha nem fogja azt jelenteni, amit a Tavaszi szél vizet áraszt vagy a Ha én rózsa volnék. Biztos vannak remek höcögtető mondókák angolul is, de úgysem tudnám olyan meggyőzően mondani, mint azt, hogy Megy a kocsi, fut a kocsi.

Persze tudom, hogy erős az ellenszél, így az itt felnőtt magyar gyerekek a valószínűleg a legnagyobb szülői odafigyelés ellenére sem fogják a saját gyerekeiket már megtanítani magyarul. Tegnap egy olyan oviban dolgoztam, ahol a gyerekek legalább egyharmada lengyel volt, és egymással is angolul beszéltek. Önmagában ez természetes folyamat, senkinek nem kell az ősei, számára nyilván haszontalan nyelvét megőrizni. Én sem tudok se lengyelül, se németül, pedig a déd- és ükszüleim között voltak lengyelek és osztrákok is. Magyarországra költöztek, a gyerekeik pedig már elhagyták, ez van.

Remélem, az enyémek megmaradnak kétnyelvűnek. A kivitelezésre van már tervünk, de kíváncsi vagyok, hogyan fog menni. Ha addig még élni fog a blog, majd beszámolok róla.

A bejegyzés trackback címe:

https://koltozunkhaza.blog.hu/api/trackback/id/tr5813848072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anna Kiraly 2018.04.19. 11:14:32

fura, először hallom mástól, hogy a nyelvtudás kicsit hangulatfüggő is. nálam is úgy van, hogy ha fáradt vagyok, lemegyek konyhanyelv szintre, egyébként pedig egész szépen beszélek. örülök, hogynem csak velem van így...:)

Kovi1970 2018.04.19. 11:18:02

Speciel én bárhol jártam, a kint élő magyarok gyerekei "szebben" beszéltek, mert mentesek voltak az argó lazaságoktól, káromkodásoktól. Ez éppúgy igaz az erdélyi ismerőseimre mint a Nyugat-Európában élő családokra.

Szerintem a kint élő magyarok egy jó részénél pont az a baj hogy nem képes beilleszkedni. Ismertem olyat aki 10 év amerika után úgy jött haza, hogy szinte semmit sem beszélt angolul a köszönésen felül. Takarítani elég volt.

ételizésítő 2018.04.19. 15:08:24

@Anna Kiraly:
Hangulattól talán nem, de fáradtsági szinttől egyértelműen függ.
Vannak helyzetek, amikor még az anyanyelveden sem ugrik be egy szó, csak valamelyik szinonimája, azt tudod, hogy nem azt keresed, csak az nem ugrik be, amelyiket keresed.
Idegen nyelvvel meg még nehezebb, bármennyire jól beszéled is, pláne ha csak olykor-olykor használod, nem napi szinten, az adott nyelv nyelvi környezetében.

Arról nem is beszélnék, hogy a legtöbb nem anyanyelvinek vannak berögzült hibái, amikről ő nem is tud, nem lenne jó, ha a gyerek ezekkel együtt tanulná meg a nyelvet, mert utána sokkal nehezebb kinevelni, mint elsőre jól megtanítani.
Valamikor a 80-as évek elején két ELTE-n tanító angol angoltanár írt kifejezetten a magyarok hibáira alapozva egy remek könyvet (angolul), Problem English a címe, nem tudom, lehet-e még kapni antikváriumon kívül is, ami nekem van, az kemény 20 Ft-ba került 1985-ben, de az már a 3. kiadás. Egyik barátomnak a pár évvel későbbi kiadásért már 210 Ft-ot kellett kicsengetnie.

Költözünk 2018.04.19. 22:03:55

@Kovi1970: Persze itt is van ez a típus is, aki itt van évek óta, de tízig sem tud elszámolni, és segélyből él, de személyesen egyszer beszéltem csak ilyennel. Az ismeretségi körömben inkább a többé-kevésbé magas szintű nyelvtudás és az ezzel párhuzamos nyelvvesztés a jellemző.

Költözünk 2018.04.19. 22:05:52

@Anna Kiraly: Pont ma gondoltam végig, hogy nem is elsősorban a fáradtság az, ami leblokkol, hanem ha zavarban vagyok. Néha együtt kell dolgoznom egy nővel, akivel sajnos nem nagyon bírjuk egymást, na az ő jelenlétében egyetlen helyes mondatot sem bírok kimondani.

juletræ 2018.04.22. 08:58:04

@Költözünk:

Ha nem nyelvész vagy, nyilván nagyon hosszú idöbe kerül mindazt megtanulni ( szókincs, árnyalat, stb), amit egy autochtón bennnszülött már tud.
Ezért (a) választékos nyelven írt irodalmat kell olvasni ( p.l. hollandul Huizinga Herfsttij der middeleeuwen, dánul Kirkegaard), hogy szókincsed stb legyen (b) p.l. trash reality-t kell nézni ( p.l. Idioten op de weg), hogy a köznyelvi fordulatokat is megtanuljad.
Emellett az sem árt, ha 7végente minöségi ujságot ( Berlingske, NRC, De Standaard) olvasol, hogy képben legyél és a szókincsedet is fejleszd. Stb.

Minden csak idö és elhatározás kérdése.