Hazaköltözünk

Ez is vacak, de legalább ismerjük - skót-magyar suli összehasonlítás fél év után

2019. február 07. - Költözünk

Eltelt az első fél év a suliban. A tapasztalataink khm... vegyesek. Úgy értem, tényleg. Mert itt is vacak, meg ott is az volt. A nagy különbség, hogy az itteni vackot legalább tudjuk kezelni. Így jöjjön egy skót-magyar suli összehasonlítás, ahogyan mi látjuk.

schoolchildren.jpg

Iskolaválasztás

Ez nagyon hasonlít a két országban. Itt is meg ott is körzetes rendszerben működik, ha jó környéken laksz, valószínűleg jó suliba kerülsz, ha nem, akkor nem. Mi kint is nagyon lepukkant környéken lakunk, a suli is ennek megfelelő volt, rengeteg alkoholista meg drogos járatta oda a gyerekét, még azt sem tudta végigverni az iskola, hogy a gyerekek az egyenruhát felvegyék. A félreértések elkerülése végett fontos hangsúlyozni, hogy az a suli nem a bevándorlók miatt volt olyan, amilyen. Járt oda is sok kínai, arab meg fekete, de a problémásak mind skótok voltak.

Kérvényezhettük volna, hogy másik iskola vegye át őket, de ők jól érezték magukat (hellyel-közzel), úgyhogy nem bolygattuk a kérdést. A körzetes középiskola (mert ott az is olyan) viszont rettenetes volt, abba biztos, hogy nem adtuk volna őket.

Itthon ugyanez. A lakótelepi sulinak, ahova járnak, egyetlen előnye, hogy közel van. Nem hiszem, hogy itt fogják kijárni a 8 osztályt, de egyelőre elvannak. Főleg, hogy a város többi általános iskolájáról is elég szörnyű történetek keringenek, úgyhogy egyáltalán nem biztos, hogy megérné váltani.

Napirend

A skót suli 9-3-ig volt. Előtte-utána fizetős gyerekmegőrzés. A reggeli "breakfast club" még egész jó árban volt, de a napközi olyan sokba került, hogy pont fél napi fizetésemet elvitte volna, úgyhogy azt soha nem vettük igénybe, ha az apjuk nem tudott menni értük, inkább nem vállaltam aznap egész napot.

Órarendjük nem volt. Az ott töltött hat órában csak két szünetük volt, egy negyed órás és egy egyórás. Azt sajnos nem sikerült kiszednem belőlük, mit csináltak a suliban, mindig azt mondták, "játszottak". Komolyan nagyon szívesen megnéztem volna, hogyan működik ott a tanítás.

A magyar iskola napirendjét nem részletezném, mindenki ismeri, aki járt iskolába, nem változott azóta semmi. Az egyetlen, ami más, mint az én gyerekkoromban, hogy már elsőben annyi órájuk van, hogy közé iktatnak be egy egyórás ebédszünetet, és utána még van tanóra. Tehát fél 3-kor végeznek. A napközi viszont legalább ingyenes 5-ig.

Pedagógusok

Ez már keményebb kérdés. Mindkét országban problémás, de másik oldalról.

A skót sulik tele vannak fiatal tanítókkal. Csillogó szemű, főiskoláról frissen kikerült lányok világmegváltó tervekkel. Utána meg méretes pofonokkal. Kevesen tartanak ki 30 éves korukig. Nem bírják az agressziót, ami körülveszi őket. Itthon éppen ellenkezőleg, a tanárok nagy része nyugdíj közeli, inkább ez okoz problémát.

Kint a tanítókkal korrekt, de hivatalos volt a viszony. Általában a keresztnevüket sem tudtuk. A három év alatt egyszer fordult elő, hogy az évi két fogadóórát leszámítva beszélgettem egyikükkel a gyerek egy problémájáról, egyébként egyáltalán nem voltak megközelíthetőek. A fogadóórán megmutatták a füzeteket, eldarálták a mondandójukat, de a kérdéseimre - hacsak nem valami nagyon konkrét, az iskolával kapcsolatos dolog volt - nem tudtak válaszolni. Olyasmi, hogy a magántelefonjukon felhívjuk őket vagy a Facebookon kérdezzek valamit, elképzelhetetlen volt.

Nekem ez nagyon fura volt. A mai napig úgy gondolom, hogy az iskolával közösen neveljük a gyerekeket, a tanító többet látja őket, mint én, úgyhogy partnerként kellene egymáshoz hozzáállnunk. Itthon sem járok a nyakukra - soha az életben nem hívtam még fel telefonon egyet sem, és Messengeren is csak a legszükségesebbeket közlöm, például, ha betegek vagy ilyesmi - de jóval személyesebb a kapcsolatunk. Például egy hónap után többet tudtam már a magánéletükről - férj, gyerekek, ilyesmi - mint kint egy év alatt akármelyikükről. Nyilván kulturális különbség ez, egyáltalán nem baj, de nekem idegen volt.

Osztályok

Ez volt számomra az egyik legkülönösebb. Az osztályokat évente újrakeverték, és minden évben új tanítót kaptak. A gyerek az első tanítőnőt még megsiratta, a másodikat is, a harmadikhoz meg inkább már nem is kötődött. Akikkel elsőben jóban volt, mindet másik osztályba tették. Állítólag ezzel tanulják az alkalmazkodókészséget és a kapcsolatépítést. Hát nem tudom. Az én fiamnak harmadikra egyetlen barátja sem maradt. Nála ez valahogy nem jött be.

Konfliktuskezelés

Ami nagyon tetszett a kinti suliban, hogy nem csak a verekedést, hanem a csúfolódást sem engedték. Itthon azt érzem, hogy a lelki terrort a mai napig az iskolai élet velejárójának tekintik a pedagógusok, és legfeljebb a fejüket csóválják, ha valakire rászáll az osztály. Az egyik gyerekem osztályában épp pont ez van, nagyon durván kipécéztek maguknak egy kislányt, én meg valahogy nem látom az ellenállhatatlan vágyat a probléma megoldására. (Később ott is nagyon kemény dolgok szoktak történni, de én most a kiskiskolásokról beszélek.)

Ami viszont itthon tetszik, hogy a dolgokat nyíltan ki lehet mondani. Kint olyan erősen betartják az adatvédelmi meg személyiségi meg ki tudja milyen jogokat, hogy bármi sérelem érte a gyereket, arról küldtek haza levelet, de olyan megfogalmazásban, hogy még az se derüljön ki, fiú vagy lány volt-e az agresszor. Itthon halál nyíltan megbeszéljük a tanítőnővel, hogy hát igen, a Pistike az osztályból sajnos nem egészen százas. Szülői értekezleten is rendszeresen téma a Pistike viselkedése. Ilyen kint elképzelhetetlen. Mondjuk ott szülői sem volt.

(Folyt. köv.)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://koltozunkhaza.blog.hu/api/trackback/id/tr8014614262

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.