Hazaköltözünk

Hazaköltözünk

Magyar gyerekek identitása idegenben

2018. május 01. - Költözünk

buborek.jpg

Ma egy új helyen voltam - írtam, helyettesítő óvónőként dolgozom - és már reggel, kiszúrtam, hogy a névsorban szerepel egy magyar kislány. Aztán amikor megjelent az anyukájával, kiderült, hogy párszor találkoztunk már korábban, még a Facebookon is ismerősök vagyunk az anyukával, de nem tudtam, hogy róla van szó.

Anyuka mondta neki, hogy hurrá, végre lesz valaki, akivel magyarul beszélhet, én azért rákérdeztem, szabad-e, de megengedték. A gyerek reakciója - számomra legalábbis - döbbenetes volt. Ez a kislány, aki már idekint született, és babakora óta intézménybe járt, aki úgy nőtt fel, hogy többet volt skót, mint magyar környezetben - ez a kislány egy pillanatra sem volt hajlandó leszállni rólam. Hihetetlenül boldog volt, hogy magyarul beszélhet, és úgy tűnt, végre talált valakit, akihez valóban közel érezheti magát.

Bár maga az élmény egyáltalán nem volt rossz, nagyon élveztem vele lenni, megértettem, miért tiltják sok helyen például a lengyel óvónőknek, hogy a saját nyelvüket használják a lengyel gyerekekkel. És így utólag annak is örülök, hogy a gyerekeimnek nincsenek magyar iskolatársaik. A kislány ugyanis a bátorításom ellenére egyáltalán nem volt hajlandó a többi gyerekkel játszani, és ha mások is csatlakoztak hozzánk, ő következetesen magyarul beszélt velem.

Persze lehet, hogy ő egyébként is ilyen. Voltam olyan óvodában, ahol a csoport legalább egyharmada lengyel volt, és ők mind angolul beszéltek egymással. Panaszkodnak szülők, hogy a gyerekeik törik a magyart, vagy alig hajlandóak használni. Ennek a gyereknek azonban ez nagyon fontos volt.

Az enyémeknek is fontos. Van egy magyar barátjuk, és soha nem beszélnek egymással angolul, akkor sem, ha nagyobb társaságban vannak, inkább folyamatosan váltanak, attól függően, épp kihez szólnak. Az iskolában is mindig magyarul szólnak egymáshoz - szerencsére a suli ezt tolerálja, hallottam már olyanról, hogy nem engedték.

Mondjuk ezt valahol megértem. A lengyelek például az indiai után a második legnagyobb kisebbség, a katolikus sulikban gyakorlatilag nincs olyan osztály, ahol ne lenne belőlük két-három, és voltunk egyszer egy olyan játszótéren, ahol mi voltunk az egyetlen nem lengyel család. Ráadásul ők, a hasonló kultúra és kinézet miatt nagyon könnyen asszimilálhatóak, a lengyel bevándorlók unokáinak legfeljebb a családneve fog utalni a származásukra, egyébként britek lesznek már teljesen.

Sokat gondolkodom ezen a témán amúgy is, ha összeáll, mit akarok, majd írok arról is.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://koltozunkhaza.blog.hu/api/trackback/id/tr7613883452

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zokogjatok 2018.05.02. 12:52:42

Ennyit az "én azért költözök ki, hogy jobb legyen a gyerekemnek" dumáról. Nem jobb, rosszabb neki, nem tartozik se ide, se oda.

Moholy42 2018.05.02. 14:55:24

Nagyon érdekes írás. A "két-lakiságnak" fontos aspektusaira mutat rá. Köszönöm.

ekat 2018.05.02. 16:25:38

@zokogjatok: Hát én részemről anno semmi ilyet nem éreztem a gyerekkori francia vagy német éveinkkben. Úgy nőttem fel, hogy európai vagyok, európai értékrenddel, és annyi, semmi jelentőségét nem éreztem se akkor, se azóta, hogy konkrétan melyik országban születtem. Persze azért örülök, ha magyarok nyerenk valahol / valamiben, de mást nem tudnék mondani.
A "home is where the heart is" / az otthon ott van, ahol a szív van - nagy mondás. És sehova nem köt földrajzilag.

marczy 2018.05.02. 22:21:26

Ezek az iskolák, amelyekben erős a tiltás, a vezetők nem képesek megkülönböztetni az additív és a szubtraktív kétnyelvűséget, mert egy kukkot nem értenek a nyelvészethez, velem ellentétben.
A pakisztáni származású brit muszlimok unokái sem fognak már tudni urduul egy kukkot sem...
A skandináv országokban viszont ma már az a divat, hogy még az iskolában is van némi tere a gyerek származási nyelvének, pl. a könyvtárba visznek magyar könyvet, akkor is, ha egyébként svédül folyik a tanítás és a gyerek mindenképp megtanul svédül. A lényeg az, hogy nem nyomják el teljesen a gyerek eredeti nyelvét. Ha ez így lenne, akkor Árvai Péter, a Prezi alapítója alig mekegne valamit magyarul.
Most nagyon rosszmájú leszek, de kénytelen vagyok bekeverni ide a csángókérdést, melynek lényege az, hogy gyakorlatilag a 2000-es évek előttig sok csángó falu román óvodájában, iskolájában (magyar a 2. világháborút követően egy rövid időszakot leszámítva nem volt!) a legdurvább eszközökkel tiltották a magyar beszédet még az óraközi szünetekben is, és üdítő kivételnek számított az a tanár vagy igazgató, aki ezt nem tette.
Ha az óra angolul folyik, a gyerek mindenképp megtanul angolul, ami az angol oktatás sajátosságai miatt még inkább így van, mint amikor egy migráns tanuló, teszem azt, Magyarországra érkezik.
Az etnikai korlátok fellazításához pedig egy sor más pedagógiai eszközt bevethet a tanár akár óra közben is, és jobb helyeken ezt meg is teszi. De már az jobb színben tünteti fel az idegen gyerek szemében a tanárt, ha pozitív személyiség, és a gyereknek az angol nyelvről az aranyos Nancy néni vagy Joe bácsi jut eszébe.

2018.05.03. 07:40:11

Szerintem nem törvényszerű, hogy egy országban csak egy nyelvet beszélnek a lakói. Magyarként, több százezer magyar nyelvű, ám más államhoz tartozóval a szomszédban ez a legtermészetesebb gondolat :)

Ugyanakkor a gyerekeink korosztályának a legnagyobb kihívás az lesz, hogy a rasszok, az identitás/kultúra és a teljesítmény között találjon egy egyensúlyt. Pistike bár egy néger magyar, de okosabb, mint te. Iván egy szőke fehér gyerek, de nem barátkozik magyarokkal, mert ő orosz. Mabutu Putyilov pedig jól kijön mindkettejükkel, mert ő egy néger orosz, aki ugyanúgy Budapesten él. A többség persze nem erről fog szólni, de bőven lesz ilyen találkozás, ez biztos.

Nekem például három félvér gyerekem van az ázsiai feleségemmel, akik mindig máshogy fognak kinézni Európában. Ovis kornál még nem tartunk, de magyart biztosan nem fognak megtanulni. Bár ha ilyen jól folytatjuk, akkor tagalogot sem.

Költözünk 2018.05.03. 08:44:56

@marczy: A pakisztániaknak szerintem abból a szempontból nehezebb, hogy róluk már messziről látszik a származásuk, ha pedig még fejkendőt is köt magára egy nő, akkor aztán végképp. A legtöbb afrikai is, hiába érkezett olyan országból, ahol az angol a hivatalos nyelv, tehát nagyon jól beszéli, mégis küszködik a beilleszkedéssel, akkor is, ha amúgy teljesen normális.
Mondjuk az is igaz, hogy egy érzékenyebb szemű ember a kelet-európairól is kiszúrja, hogy nem brit, de ez azért mégsem olyan látványos.
Kétnyelvű könyvek pedig az én gyerekeim iskolájában is vannak! Még magyar is, pedig mi vagyunk az első magyarok ott (Most jut eszembe, hogy talán a mi kedvünkért szerezték be, nem tudom.) Sőt, én még be is mentem az oviba meg a suliba is magyarul olvasni, nagyon jó volt.

Költözünk 2018.05.03. 08:47:05

@Torokhang: Nem kötözködés, tényleg érdekel: miért nem fognak megtanulni magyarul? Vagy akkor legalább tagalogul? Ilyen nehéz lenne többnyelvű családi életet élni?

2018.05.03. 17:32:52

@Költözünk: Hát nézd... ez nehéz. Én sosem akartam volna ott hagyni a szigeteket. De amikor a feleségedet inzultálják, hogy miért egy fehérrel terhes, meg amikor a tőlem egy méterre ülő helyi kollégám, aki korábban az esküvőmön is ott volt, és az első gyerekem születésekor pezsgőt bontott velem, nem szól hozzám a harmadik gyerekemnél, akkor megérzem, hogy gond van. Valahol megértem, tudod? Jobb ezt ott nem erőltetni tovább. Benne van a levegőben, hogy baj lesz. Sokat utaztam a környéken. Laos, Kambodzsa, Vietnam, Malajzia - mindenütt van negyedik, ötödik, hatodik, stb. gyerek meghalni egy háborúban. Nekem nincs, és a gondolat is elfogadhatatlan.

Szűkebben a kérdésedre válaszolva: a magyar nyelv zárványnyelv, nem jó "semmire". Az egyetlen nyelv Európában, amelyet egyetlen szomszédos országban sem értenek (csak a nyelvi magyarok). A logikája, struktúrája inkoherens, nincs _csak_ magyarul semmi, és a magyar nyelv nem "él", wittgensteini értelemben. Nincs jövője. A világ fele elérhető indoeurópai nyelvek tanulásával, a másik felének fele meg kínaival. A gyerekeimnek germánt (hochdeutsch) és kínait (mandarin) taníttatok, otthon angolul beszélünk. Mivel a párom szája a németre, enyém a kínaira nehezen áll rá, ezért igazából angolul zajlik nálunk a családi élet.

Költözünk 2018.05.03. 18:41:53

@Torokhang: "Szűkebben a kérdésedre válaszolva: a magyar nyelv zárványnyelv, nem jó "semmire". Az egyetlen nyelv Európában, amelyet egyetlen szomszédos országban sem értenek (csak a nyelvi magyarok). A logikája, struktúrája inkoherens, nincs _csak_ magyarul semmi, és a magyar nyelv nem "él", wittgensteini értelemben. Nincs jövője." Ezzel mondjuk pont nem értek egyet, de egyéni vélemény. :)
süti beállítások módosítása